A kábeltelevíziós hálózaton nyújtott internet-hozzáférések letöltési sebessége jelenleg üzleti ügyfelek esetében elérheti a 400 M bit/s -ot is, az átlag felhasználók számára elérhető legnagyobb érték pedig 250 Mbit/s körül van. Feltöltési sebesség terén a kapcsolatok sebessége széles skálán mozog, valahol a 384 kbit/s és 20 Mbit/s között.

A vezetékes telefonhálózatot használó xDSL technológiák esetén – szabványtól függően – a kapcsolat sebessége 52/16 Mbit/s-tól egészen a 100 Mbit/s-os le- és feltöltési sebességig terjedhet. Ennek a technológiának viszont már létezik egy továbbfejlesztett változata is: a G.Fast (Magyarországon még elérhető), mely letöltési irányban 500-1000 Mbit/s sebességre is képes, a kábel minősége, és az igénybe vett kábelszakasz hosszúsága (a központtól mért távolság) függvényében.

Az optikai hálózaton nyújtott internet szolgáltatás esetében a jelenlegi gyakorlatban a letöltési sebesség elérheti a 2,5 Gbit/ s-ot, a maximális feltöltési sebesség pedig meghaladhatja az 1 Gbit/s-os értéket.

Az adó- és a vevő eszköz közötti nagy átviteli távolság szinte mindig ront a kapcsolatok minőségén, így van ez a műholdas összeköttetéseknél is. Azok, akik az internet-hozzáférésnek ezt a fajtájáthasználják, körülbelül 5-20 Mbit/s-os sebességet várhatnak el a kapcsolattól. A késleltetés itt igen nagy lehet. Ezt a technológiát elsősorban a távközlési infrastruktúrával rosszul ellátott területeken alkalmazzák.

A nyilvános WIFI esetén (pl. szállodák, internetkávézók) a hozzáférési lehetőséget nyújtó intézmény által biztosított szolgáltatások érhetők el, magyarul az adott létesítmény megosztja a vendégeivel a saját internethálózatát.

A közösségi WIFI esetén a kábeles internetre előfizetők nemcsak saját otthonukban kapcsolódhatnak – a szolgáltatójukon keresztül – az internetre, hanem a szolgáltatási területen telepített további modemek hatósugarában is.

A közösségi WIFIszolgáltatás igénybevétele esetén a szolgáltatók általában nem garantálják, hogy az előfizetett szolgáltatás ebben az esetben is elérhető.

Az első adatátvitelre alkalmas technológia a GSM volt. Ennek azonban 9,6 k/s-os elméleti maximális sebessége igen csekély, ezért általában a GPRS technológiára mondják azt, hogy ez már mobilinternetes adatátvitelnek számít (GPRS-sebesség: 40 kbit/s). Ennek továbbfejlesztése a sokak által 2,5G néven említett EDGE, amelynek elméleti maximális adatátviteli sebessége 384 Kbit/s. Az EDGE technológiát gyakran 2,75G-nek is nevezik, de akkor a GPRS-t kell tekinteni 2,5G-nek, és a GSM-et 2G-nek. A mobiltechnológia sajátossága miatt az imént említett sebességértékeket a valóságban nem tudjuk elérni, ennek csak 60-80 százalékára vagyunk képesek.

GSM

A GSM a mobiltelefonok által használt, második generációs (2G) hálózatok protokolljainak leírására használt szabvány, amelyet az Európai Távközlési Szabványok Intézete (ETSI) dolgozott ki. A világ országainak több mint kilencven százalékában ez az uralkodó technológia. Vannak országok – ilyen például Japán –, ahol nincs GSM-hálózat, mert ott más szabványt alkalmaznak. Az a telefon, amely csak GSM-technológiára képes, az Japánban nem használható, de a mai modern eszközök legtöbbjét ez a probléma már nem érinti.

A 2001-ben megjelenő harmadik generációs (3G) hálózat az UMTS volt. Az UMTS (Universal Mobile Telecommunications System, azaz univerzális mobil távközlési rendszer) elérhető maximális adatátviteli sebessége már megközelítheti az elméleti 2Mbit/s-ot is. Ezekben a rendszerekben a felhasználók közötti erőforrások kiosztása sokkal rugalmasabban kezelhető, és a technológia fejlesztésével jelentős adatátviteli sebességnövekedésre lehet szert tenni. Emiatt később megjelentek az UMTS-rendszerek fejlesztései: a HSUPA és a HSDPA, összefoglaló nevén HSPA, amelyek a feltöltési irány, valamint a letöltési irány adatátviteli sebességét jelentősen megnövelték.Kezdetben az elméleti 3,6 Mbit/s-ot 7,2 Mbit/s-ra, majd 14,4-re ezt követően 28,8-re (HSPA+), végül a fejlesztések csúcsát jelentő 42 Mbit/s-ra emelték.Az utóbbi rendszereket összefoglalóan már 3,5G-s rendszereknek nevezik, de elterjedt a 42 Mbit/s adatátvitelű hálózatra a 3,75G elnevezés is.

A 4G a negyedik generációs vezeték nélküli szolgáltatások elnevezése. A 4G esetében multimédiás szolgáltatásokkal (például nagy felbontású mobil televíziózás, 3D-s televíziózás) bővül ki a mobil széles sávú rendszer. A 4G-s rendszerek Mobile WiMAX és LTE (Long Term Evolution) szabvány szerint működnek. A 4G-s vezeték nélküli rendszerekkel nagy sebességű utazásnál (vonaton, autóban) 100 M/s, séta közben vagy álló helyzetben pedig akár 1 Gbit/s sebesség is elérhető.